A szigetelés okai tegnap és ma, avagy a körülmények nem kedveznek a negyedik dimenziónak

Nagy meglepetés volt a hetvenes évek közepén, amikor egyszerre csak begyűrűzött Magyarországra is az olajárrobbanás. Ennek akkoriban is hatása volt a termékekre és gyártóikra, a szabványokra és az ellenőrző szervekre, az építtetőkre és az építészekre. De korántsem akkora, mint az elmúlt években lezajlott és jelenleg is folyamatban lévő, húsba vágó, pénztárcát szaggató változásoknak.

Akkoriban azonban a fokozatosság jellemzőbb volt. Ma viszont, aki jót akar a pénztárcájának hosszabb távon, annak minél gyorsabban döntéseket kell hoznia. Gyors döntéseket, de megalapozottan. Ebben igyekszünk segíteni.

 

Érdekes módon kicsit később ért ide az olajárrobbanás hatása, mint a nyugati államokba, de ennek a látszólagos előnynek komoly hátrányai is voltak: a késve és csillapítva érkező hatásokra csak késve és csillapítva válaszoltak. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában egy ideig páros napokon a páros számra végződő rendszámú autók közlekedhettek, páratlan napokon pedig fordítva. Az USA elnöke pulóverben ült a Fehér-ház nappalijában és a tévén keresztül magyarázta el az amerikai népnek, hogy 18 fokban is lehet létezni. Nálunk ilyen komoly intézkedések nem történtek, de a benzin a mából nézve nevetségesen olcsó, ám akkor megdöbbentően magas árakat ostromolta.

 

Ami ez építést illeti, komoly hatásai voltak válságnak és drágulásnak. 1979-ben megjelent a Hőtechnikai szabvány, a legendás 04-140-es, és szigorú előírásokat fogalmazott meg az épületekkel szemben. Például a falakra az akkor nagyon keménynek számító 0,85-ös „k” – mert akkor még így hívták – értéket írt elő. Igen, a szakmába beleivódott, elhíresült 0,7-es érték a szabvány életbeléptetésének második ütemében, 1985-ben került be az előírások közé. Érdekes módon akkor még nem csak ismerték, de alkalmazták is a negyedik dimenziót, az időt. Az előírás készítői felmérték, hogy a hetvenes évek közepén sem az építő szakma gyakorlói sem pedig és különösképpen nem, a hazai anyaggyártók nincsenek felkészülve egy hirtelen szigorításra, és ezért ütemeztek. Érdemes erre visszaemlékezni.

 

Nem volt mit tenni, szigetelni kellett

Erre már csak azért is szükség volt, mert akkoriban komolyan vették a szabályokat, a helyszínen ellenőrizték, hogy betartják-e a hőszigetelési előírásokat. Nem volt ritka az a tanácsi dolgozó, aki fúróval vizsgálta a vakolatot ellenőrizendő, hogy valóban az építési engedélyezési tervben megadott vastagsággal készült-e. Az előírt 0,85-ös és a 0,7-es k értéket az akkoriban forgalomba hozott hőszigetelő vakolatokkal el lehetett érni, természetesen megfelelő, azaz jó vastag rétegben felhordva.

 

A tető hőszigetelésére más előírás vonatkozott, 0,4 W/m2K-t kellett elérni. Ide természetesen szálas hőszigetelést kellett alkalmazni és nem volt ez egyszerű feladat, mert az akkoriban alkalmazott szarufák magassága behatárolta a hőszigetelés vastagságát is. A fő szempont, a fő „behatároló” természetesen a pénztárca volt, aminek szintén behatárolt volt a vastagsága.

 

Emlékszem, hogy egy-egy jól kidolgozott, szépen leírt és meggyőzőnek tűnő hőtechnikai számítást egymás kezéből kapkodták a tervezők, néha az eredeti szerző nem is sejtette, hogy az ő munkája hány családi ház engedélyezésében segített. A várható költségek miatt bizony trükközni kellett. A 0,4-es értéket el lehetett érni 10 cm vastag ásványgyapottal, de ehhez hozzá kellett számolni a belső téri lambéria hőszigetelő képességét is. Ez nem volt túl elegáns megoldás, de akkoriban a megrendelők is úgy tekintették, hogy legyen engedély, a többit majd kifűtjük. Az az „olajárrobbant” energia is olcsónak tűnt, legalábbis egyszerűbb volt a fűtésre költeni a kevéske pénzt, mint drága építőanyagokra.

 

Mindezek nemrégiben jutottak eszembe, mégpedig akkor, amikor kezembe került egy családi ház engedélyezési terve. A tervező sok mindenben nagyvonalú volt, de amikor a metszeten a rétegrendeket kezdtem tanulmányozni, igencsak meglepődtem, ugyanis 15 cm hőszigetelés volt odaírva. Terméktípust sem írt az építész ezért kicsit elgondolkoztam azon, hogy melyik új fejlesztésű, talán még csak a gyártócégek szigorúan őrzött laboratóriumaiban fellelhető megoldását álmodhatta oda?

 

Egy dologban mindenképpen megállapodhatunk: a tető rétegrendje bonyolult és érzékeny dolog, de nem a hőszigetelés miatt. A jól bevált szálas hőszigetelések alkalmazásával egyszerűen kialakítható az épület hőszigetelésének, elegánsabban termikus burkának ez a része. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az ilyen hőszigeteléseknek a beépítését már jól begyakorolták a kivitelezők. Nem kell a hőszigetelés vastagságán spórolni ahhoz, hogy megfelelő ár-érték arányú hőszigetelés kerüljön a tetőbe.

 

Apropó tetőszigetelés

A tető felújításától, esetleges tetőtér beépítésétől sokan félnek a bonyolult, vagy annak tűnő, esetleg költségesnek vélt munkafázisok miatt. Tény, hogy egy elavult, beázó tető felújítása nem feltétlenül olcsó mulatság, különösen, ha szükséges a teljes tetőszerkezet felújítása cseréptől a szarufáig. Ám ez utóbbi lehetőséget ad az elavult faszerkezet és a hiányos vagy korszerűtlen, a mai elvárásoknak régen nem megfelelő tetőszerkezet kialakítására. Ennek egyik sarkalatos pontja a tető szigetelése és vízhatlanná tétele.

Ugyanakkor van olyan eset, amikor a tetőcserép cseréjére nem kerül sor, sőt az ácsszerkezet javítása is megoldható a tető megbontása nélkül, ám ebben az esetben sem kell lemondanunk a tetőtér beépítése, átépítése előtt a tető korszerű hőszigeteléséről. Utóbbi esetben ugyanis a beltérből a szarufák közé, vagy a szarufák fölé helyezett hőszigeteléssel a padlást kellemes klímájú tetőterré varázsolhatjuk.

 

A felhasználható termékekről további információ a Szigetelés kalauz kiadványunkban olvasható.

.