Homlokzati hőszigetelések műszaki megoldásai

A homlokzatok hőszigetelésére alkalmazott leggyakoribb megoldás az úgynevezett kontakt rendszer. Ennek jellemzője, hogy a hőszigetelő anyagot ragasztással, mechanikai rögzítőelemmel (dübellel) vagy ezek kombinációival közvetlenül a falfelületre vagy egyéb tartószerkezetre rögzítik. A szigetelőanyag felületére ezt követően üvegháló erősítésű ágyazóhabarcs (alapréteg), majd a záróréteg kerül. A fogadófelület lehet akár régi (pl. vakolt tégla, panel), akár új falszerkezet, amelyek hőátbocsátási tényezője kiegészítő hőszigetelő réteg nélkül nem felel meg az érvényben lévő előírásoknak. 

Régi felületeket a hőszigetelés megkezdése előtt portalanítani, tisztítani kell, hogy ragasztóhabarcs tapadása megfelelő legyen. A laza, feltáskásodott vakolatrészeket el kell távolítani. Az ezt követően felhordott új vakolatréteggel megfelelő síkpontosságú és teherbíró képességű felület alakítható ki. A megfelelő légtömörség elérése céljából a sima, egyenletes felületű, tehát a kontakt rendszer fogadására elvileg alkalmas új (pl. nútféderes üreges falazóblokk) falszerkezeteket is vakolni kell. Betonfelületekről el kell távolítani a tapadást csökkentő zsaluleválasztó szert. Az ásványgyapot tábláknak megfelelő nyomó- és húzószilárdsággal kell bírniuk, hogy a használat közben fellépő igénybevételeknek ellenálljanak. Az ásványgyapot táblákat úgynevezett perem-pont módszerrel ragasztják a falfelületre, olyan módon, hogy a ragasztóréteg a táblák felületének legalább 40%-át befedje. Az ásványgyapot táblák előnye, hogy szálas szerkezetük miatt nem akadályozzák a levegő és a pára mozgását. A lazább, szálas szerkezet miatt az ásványgyapot ragasztását az úgynevezett kérgesítés előzik meg. Ennek során a ragasztóanyagot belesimítják a felületbe, így erős, tapadóképes réteget hoznak létre. Erre kerül a kerület mentén és a tábla közepén a ragasztó. 

Az FKD N típusú ásványgyapot egy vagy kétoldalas gyári bevonattal készül, így ez a munkafolyamat elhagyható, ami idő- és anyagmegtakarítást is eredményez. A ragasztó megszilárdulása után – a tulajdonságaitól függően kb. 24 óra múlva – helyezhető el a dübel, mint kiegészítő mechanikai rögzítőelem. A dübel teljes hossza a hőszigetelő anyag vastagságától és a rögzítési mélységtől függ. Az utóbbit a falfelület anyaga, szerkezete, illetve a dübel típusa határozza meg. A dübelek széles választékban készülnek. Ma már hőhídmentes kivitel is választható, amely megakadályozza a felület foltosodását. Ilyen pl. a homogén szerkezetű táblákhoz készülő süllyesztett típus, amelyre elhelyezése után a dübeltest okozta hőhidat megszüntető ásványgyapot korong kerül. A repedésmentesség, ütésállóság, átszúródás elleni védelem javítására a hőszigetelésre kerülő ágyazórétegbe erősítőréteget (üveghálót) helyeznek. Ennek lúgálló kivitelűnek kell lennie, hogy a vakolat lúgos kémhatása ne károsíthassa. Megfelelő fajlagos tömege révén megakadályozható a felület repedezésse. A záró (fedő) réteg lehet simított, kapart stb kivitelű. A színválasztás fokozott figyelmet igényel. A vakolatgyártók általában világosabb szín választását javasolják, mivel a sötét színek nagyobb igénybevételt (hőterhelést, hőmozgást, ezzel fokozott rep edésveszélyt jelentenek a hőszigetelő rendszerre. Az ásványgyapot szálas szerkezete miatt nem vízálló, emiatt lábazat szigetelésére, nedvességgel érintkező falfelületekre nem használható. Ilyen épületrészekre más anyag – XPS, formahabosított EPS, habüveg – használható.

 

Rétegrend:

1. - Teherhordó falszerkezet (égetett agyagból készült falazóanyag esetén vakolattal e
llátva)
 
2. - Méretezett vastagságú, ragasztással rögzített kőzetgyapot tábla, kiegészítő mechanikai rögzítőelemmel (dübelezéssel)
 
3. - Ágyazóréteg, üvegháló erősítéssel
 
4. - Fedőréteg
 

 

 

Töltsd le összefoglalónkat!

.